Esszé

Napló Londonból – Háy Jánostól

Beszámoló a Channels drámaírói műhelykurzusáról 1.

Emberi, szükségszerűen emberi

Háy János Szabó Magdáról

Azt hittem, úgy él, mintha a Régimódi történet egyik díszletébe lépnék: ódon bútorok, kézi szövésű, dögnehéz keleti szőnyegek, ezüstök, rossz festmények a felmenőkről. Amikor kinyílt az ajtó, két koszlott kutya rohant felém, talált tárgyak, aztán a fickó, aki segít sétáltatni, ő is, akár a kutyák, az utcáról keveredett ide. A szobában linó, az a parkettamintás, ki ne ismerné, a székeken nyers pokróc, hogy a rugók ne ugorjanak a leülő fenekébe, mert a kárpit már darabokban, könyvek, íróasztal.


A nevemre veszlek

Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig c. regényéről

Az adaptálásra mindig úgy gondoltam, mit apák az örökbefogadott gyermekre, hogy jó-jó az én nevemen van, meg nem is rossz gyerek, de mégsem az én vérem. Hogy van ez a múzsa, akit úgy képzelek el, mint Varga Miklós az Európa című számban a vén Európát, a gyönyörű nőt, hogy szex előtt hányni kell egyet. Szóval van ez a múzsa, s az ember legyőzi az undorát, ráveti magát, mint orosz katona az anyacsavarra, s végez vele, ahogy egy domináns hímnek végeznie kell, ám a rohadék nem esik teherbe. Nyomja bele a taknyot hónapokon át, de semmi.


A női költő a mesében

Menyhért Anna bemutatása

A női állat a mesében – kezdi Menyhért Anna az egyik versét, s nekem rögtön eszembe jut, hogy eddig nem gondoltam, hogy női álltatok vannak a mesékben vagy férfiállatok, csak azt gondoltam, hogy állatok. Még arról a nyomorult Kangáról sem jutott eszembe, hogy a gondatlan mama prototípusa, vagy hogy a nyuszika egy teleki téri kofa. Vajon más művek hőseiben hogyan működik a nemi jelleg?