Rajzok

Gyalog megyek hozzád a sétáló uton


Háy János mindazt megtanulta, ami elégséges költészetünk zavarba ejtéséhez. Ez a legtöbb, amit költő az ő korában megtanulhat. Ez az, ami ma a legfontosabb. Természetesen egészséges irodalmi életre, fejlődésre lenne szükség ahhoz, hogy ne csak zavarkeltés legyen a következménye. Háy belülről rombol kifelé haladva, úgy, hogy a leomló hulladékból és a maga teremtette friss kötőanyagból - önmagát építse fel. Háy János kötetét olvasva éreznünk kell, hogy amit mi, többiek művelünk, amit mi, többiek olvasunk, amivel mi, többiek "folyóiratainkban", "könyveinkben" találkozunk - gyakran áporodott és mindegyre áporodik. Az új költőkkel együtt felnyitotta az irodalom konzervdobozát. Azóta is konokul építi saját állványait a hatalmas konzervdoboz körül. Azzal a hittel illesztgeti egymáshoz az állványzat elemeit, hogy ez a konzervdoboz világnyi méretű. Bástyakonzerv. Konzervbástya. Háy is elkezdi saját erőltetett menetét a maga emelte állványokon, a konzervdoboz körül. Háy János 1960-ban született Budapesten. Tanít. Kötete 1976-tól 1985-ig írott verseinek és képverseinek válogatását tartalmazza.


Holdak és napok

"A kötet versei nyelvükben, témájukban egyértelmûen ehhez az „itt és most" helyzetekhez kapcsolódnak (Adó, plébek, kuckó..., Forgalom, malacok..., Kis téli vers). Az eseményeket tekintve a törökkorba visszanyúló elbeszélésekben ez az „aktualitás" látszólag eltûnik, ugyanakkor az elbeszélôi értelmezés az eseményeket újfent a mához köti, s mondhatni példázat értékûvé formálja.