A Pityu bácsi látogatásaA Pityu bácsi fia - Részlet

(Idő: 1972, a kettes metró átadásának éve, helyszín egy falusi családi ház kamrája, szereplők: Pityu vidéki születésű budapesti lakos, Jani vidéki lakos a Pityu unokatestvére, Marika, Jani felesége)

Pityu: Jól megvagytok itt.
Jani: Jól.
Pityu: A Marika is nagyon rendes.
Jani: Nagyon.
Pityu: Csendes hely. Mintha be lenne az ember füle dugva vattával.
Jani: Ja. Itt nincs hangzavar.
Pityu: Esetleg az állatok.
Jani: Néha a tyúkok, hogy kot, meg a libák.
Pityu: Meg reggel a kutyák. Az azért szar lehet.
Jani: Micsoda?
Pityu: Hajnalban a kutyák. Nehéz megszokni.
Jani: Olyanok, mint nálatok a hetes busz.
Pityu: Mért olyanok?
Jani: Hajnalban beindulnak.
Pityu: Az igaz, a hetes is hajnalban.
Jani: Ahogy a kutyák.
Pityu: Minek ugatnak annyira.
Jani: Berregni nem tudnak, nem igaz.
Pityu: Persze, de nem értem, hogy mért, hogy semmi hang nincsen, olyan csend van, mint egy kályhacsőben, csak kezd felkelni a nap és akkor belefognak.
Jani: Bele, olyanok, hogy pont akkor bele.
Pityu: Hát ez az. Belefog az összes, hogy végig zeng az egész Dózsa utca például, meg a Kosútlajos utca is, azt nem értem, hogy az mért van; hogy ki szól nekik, hogy most ugassatok. Hogy mi irányítja őket. Mintha egyszerre rúgnák oldalba őket egy kurva nagy bakanccsal. Mert a busznál csak ott van a sofőr, meg az egész békávé. Hát ott megmondják, hogy mit kell csinálni, hogy öthúszkor kihúz az első járat, de ki szól ezeknek a hülye dögöknek.
Jani: Nem tudom. Jön haza a Krekács Béla bebaszva. Pont akkor. És ő.
Pityu: És a többi faluban, ott hogy van, bejárja a Béla az egész világot?
Jani: Mindenütt van egy Béla, ez olyan általános dolog.
Pityu: De hajnalban már nem lehet, mert a Karesz már tizenegykor kilöki a Bélát, hogy záróra.
Jani: Az igaz, hajnalban már vagy otthon van, vagy meg haza se tud menni. Mert olyan a Béla, hogy elér mondjuk a patakhídhoz, aztán ott beesik a híd mellé az árokba.
Pityu: Beesik, olyan kurva magasról?
Jani: Be, és ott alszik meg hány rá a fűre. Meg a biciklire, ha az is vele volt.
Pityu: Télen is?
Jani: A bicikli?
Pityu: Nem, hogy akkor is beesik-e.
Jani: Télen még jobban, mert csúszik. A gyerekek direkt kicsúszkálják.
Pityu: A Béla miatt?
Jani: Nem, hogy az öregasszonyok elessenek.
Pityu: Azért a gyerekeket sem kell félteni.
Jani: Hát nem olyanok, mint a szentképeken. Kis gecik. Aztán hiába van minden évben combnyaktörés. Letagadják.
Pityu: Uszöggel is kilövik a másik szemét.
Jani: Ja, nem gondolják, hogy vak lesz.
Pityu: Meg légpuskával, hallottam.
Jani: Meg olyan is volt, hogy az egyik hülye a kistestvérének mondta, hogy dugja a konnektorba a muterja hajcsatját, mert akkor lesz valami különleges.
Pityu: És bedugta?
Jani: Be a szerencsétlen. Agyon is baszta az áram.
Pityu: Nem értem, mért kell egy gyereknek ilyennek lenni.
Jani: Olyanok, mint a fölnőttek, csak nem látszanak annyira.
Pizyu: Hogyhogy nem?
Jani: Hogy kisebbek.
Pityu: Az igaz. Különben nem fagy meg?
Jani: Micsoda?
Pityu: Ott a Béla, mikor leesik az árokba.
Jani: Lángol a gyomrában a pálinka. Olyan az egész fickó belül, mint egy erdőtűz. Még a haja is kiveresedik.
Pityu: Az égből valami?
Jani: Mi van az éggel?
Pityu: Hogy onnét jelzi valami a kutyáknak.
Jani: Ja, a kutyáknak.
Pityu: Valami sugárzás.
Jani: Az lehet.
Pityu: Vagy valami bogár akkor ébred és az idegesíti őket?
Jani: De a bogár mért pont akkor ébred?
Pityu: Hát épp ezt nem értem. Mert ha a bogár, akkor a bogárról nem tudjuk,
hogy hogy van akkor, meg hogy ez mióta tart így, és hogy nem készültek ki az emberek idegei annyi idő óta attól a kibaszott állandó csaholástól.
Jani: Lehet, hogy kikészültek.
Pityu: Hogyhogy ki?
Jani: Hát hogy már kikészültek, és pont ilyenek vagyunk kikészülve. És ha nem lennének kikészülve az idegeink, akkor másmilyenek lennénk. Ki tudja, milyenek voltunk előtte, ha már utána vagyunk.
Pityu: Hogy minden azok miatt a kurva kutyák miatt van? Az egész vietnámi háború például, hogy ha nem lennének a kutyák, akkor az se lenne, meg nem lett volna semmi, ami régen volt. Egy csomó dolog, amit tanultunk történelemből, akkor nem lett volna. Az oroszok nem jöttek volna be, a németek meg nem mentek volna ki. Mondta is a Ganzban egyszer egy ember, hogy ha nem ez lett volna a történelem, akkor más lett volna, hogy a pápák is rabszolgatartók voltak, meg a híres szobrászok meg rabszolgák, meg hogy azok a szobrok is, amik úgy néznek ki tényleg, mint az igazi emberek, hogy még a cipőfűzője is meg van neki csinálva, azok mind üresek belül, mert nem is szobrok, hanem ilyen betonszerű anyaggal leöntött rabszolgák, de a rabszolga már kirohadt belőlük. Konganak is, ha megkopogtatják. Mondta az az ember, valami baptista volt, vagy mormota vagy mi.
Jani: A mormota az nem egy állat?
Pityu: Nem, az is vallás. Már ennyi vallás van, nagyobb helyeken. Jó, itt a faluban csak katolikus, meg református, de Pesten majdnem mindenki más vallású. És onnét lehet tudni ilyen dolgokat, mert azok másképp gondolkodnak a dolgokról és olyanokat is elmondanak, amit még a pápák is letagadtak, meg a szentek is.
Jani: Fú Pityukám, azért ott Pesten nagyon összezavarják az embereket.
Pityu: Hogyhogy össze?
Jani: Hát hogy beszélnek összevissza mindent. Az ember meg meghalja, érted, úgy gondoltam, hogy össze, hogy meghallja.
Pityu: Hát persze, hogy beszélnek és az ember hallja. Nem lehet nem hallani, amit hallasz. És mindenhol beszél valaki.
Jani: Ja, annyian vannak, hogy mindenhol van valaki.
Pityu: Ahol meg nincsen senki, ott meg ott van a rádió, meg a tévé. Az is mindig beszél.
Jani: Meg a hangosbemondó.
Pityu: Milyen hangosbemondó?
Jani: Hát a pályaudvaron például, hogy személyvonat indul, meg kettes vágány.
Pityu: Szóval mindenütt. Otthon meg ha te nem beszélsz, vagy az asszony se, akkor meg áthallatszik a szomszéd, akkor meg az mondja.
Jani: Hallani, mit mond a szomszéd?
Pityu: Tisztán, a szavakat rendesen, még ha suttognak akkor is. Hogy oltsd le a villanyt, ilyeneket is.
Jani: Akkor az is hall titeket. Olyan mintha lehallgatókészülék lenne a fal, egy nagy mikrofon. Még jó, hogy nem átlátszó.
Pityu: Micsoda?
Jani: A falak, mert akkor aztán tisztára olyan lenne, mintha színpadon lakna az ember. Hogy mindent látnának belőle, hogy mikor vakarja meg a tökét, ilyesmit.
Pityu: Nem átlátszó. Vasbetonból vannak. Nagyon korszerű.
Jani: Jól hangzik, hogy vasbeton, nem olyan, mint hogy tégla. Az olyan vidéki dolog, majdnem olyan, mint hogy vályog.
Pityu: Az biztos, a vasbeton nagyon korszerű. Egy vasbetonelem egy fal, néha kettő is.
Jani: Az jó hogy az ember hallja, mit csinálnak mások, de rossz lehet arra gondolni, hogy azok is hallanak téged.
Pityu: Sokat hallgatunk, akkor nem hallanak, ha hallgatunk. És az asszony is sokat hallgat, a gyerek meg napköziben, meg a téren.
Jani: Szar ott az ennivaló.
Pityu: Hol?
Jani: A napköziben.
Pityu: De legalább van.
Jani: Itt falun csak az jár napközibe, akikkel kibasznak a szülei.
Pityu: Nálunk mindenki. (Kutyaugatás) Már megint vonyít, tényleg kikészíti az embert.
Jani: Persze nem kéne mindent megjegyezni.
Pityu: Mit nem kéne megjegyezni?
Jani: Amit Pesten mondanak. Olyan sok hülyét is szoktak.
Pityu: De elfelejteni se könnyű, ha mindig hallod. Jó szag van itt.
Jani: Kolbász. Fokhagymás.
Pityu: Azt érzem, a fokhagymás hússzagot, meg a füstölést.
Jani: Hát nem is lángolt, mert azt csak a gyárakban csinálnak, lángoltkolbászt, mert nincs idejük kivárni a füstölést.
Pityu: Összeszaladt bennem a nyál.
Jani: Hát azt nem csodálom. Főleg ha ritkán érez ilyet az ember.
Pityu: És én ritkán.
Jani: Különben ez nem étel, érted.
Pityu: Hogyhogy nem étel?
Jani: Hogy inkább gyógyszer. Még a rákra is jó.
Pityu: Milyen rákra?
Jani: Mindenfélére. Mikor már a morfium nem hat, akkor ebből napi tíz deka még meggyógyíthat.
Pityu: El is tudom hinni, hogy jó, mert ennek nincs olyan műtrágyaíze, mint a gyógyszernek.
Jani: Csak nincs szabadalmaztatva, mert a gyógyszergyárak nem hagyják.
Pityu: Hát persze, nekik a morfium az üzlet, meg a kalmopirin.
Jani: Tegyél el egy szálat. Jól jön ott Pesten. Még az utcára is leviheted.
Pizyu: Minek vinném az utcára?
Jani: Hát abban a büdösben ilyen jó szag, azért megváltoztatja az ember kedvét.
Pityu: Az igaz. Ez a szag már önmagában hangulat. Olyan jó érzés.
Jani: Akkor nyomj egyet a táskádba. Érted, befér az oda.
Pityu: Teszem, teszem, persze, hogy elteszem, mert aztán ilyen tényleg nincsen boltban.
Jani: Ja, ha boltban lenne, akkor nem itt lenne.
Pityu: De itt van.
Jani: Itt. Azért ilyen, mert itt van.
Pityu: Akkor egy másikot is raknék, mert ugye, ilyen azért csak itt van, tényleg. Megmutatom a szomszédoknak, hogy milyen rokonaim vannak vidéken, hogy mit csinálnak, mert azok aztán nem tudják, hogy vidéken mi a jó. Hogy ott aztán vannak ilyen kolbászok.
Jani: Honnét tudnák. Disznót is csak szétszedve láttak. Nem tudják, milyen egészben. Hogy van neki szeme és lát, azt nem tudják.
Pityu: Pláne egy főorvos, mint a mi szomszédunk.
Jani: Főorvos a szomszédotok?
Pityu: Röntgenfőorvos.
Jani: Azok között is van főorvos?
Pityu: Az biztos, aki a legjobban tudja az átvilágítást, érted, hogy pont annyi időt engedi rád a sugarat, amennyire kell.
Jani: A többi nem úgy csinálja?
Pityu: Vannak, akik úgy ráeresztik az embere, hogy rögtön rákos lesz ott a fülkében, érted.
Jani: Rákos?
Pityu: Ja a férfiak tüdőrákosak, a nők meg mellrákosak.
Jani: Így kibasznak az emberekkel, ezt nem gondoltam volna. A nők mért lesznek épp mellrákosak, különben?
Pityu: Mert a mellük fogja föl a sugarat. Aztán le kell vágni, bazmeg, érted. Tudod hány nővel basztak ki így?
Jani: És akkor nincs mellük?
Pityu: Nincs, mert a hülye ráengedte a sugarat.
Jani: Azt a kurva életét. És az orvost nem sittelik le?
Pityu: Nem, hanem a haverja csinálja utána a műtétet. Így összefüggenek a dolgok.
Jani: Bazmeg, ez marha kemény. Maffia.
Pityu: Az. Különben följöttök egyszer a Marikával. Mer a Marika az nagyon rendes nő, az biztos, hogy rendes, hogy itt is milyen rend van a kamrában, pedig ez csak egy kamra. Nálunk még a vitrinbe se. Ha földől egy pohár ott marad földőlve egyhétig is. Lassan már meg se látjuk, hogy úgy van. Néha már az a furcsa, mikor vissza lesz állítva. Az olyan szokatlan, amikor úgy van, ahogy lennie kell.
Jani: Sok a munka biztos, meg a közlekedés, az is idő. Leköti az asszonyt. Meg egy üres pohárnak amúgyis mindegy. Még kirakatban is van ilyen.
Pityu: Milyen?
Jani: Hogy el van fektetve a pohár, direkt.
Pityu: Ja, az igaz. Meg van az anyja is.
Jani: Kinek az anyja?
Pityu: Hát az asszonynak. Érted, oda is menni kell.
Jani: Ja, menni, az biztos, az anyja az mégiscsak az anyja neki.
Pityu: Meg nem is akarnám, hogy haragudjon. A gyerek miatt.
Jani: Mért a gyerek miatt mért?
Pityu: Mert neki meg a nagyanyja.
Jani: Az igaz, ha az asszonynak az anyja, akkor neki a nagyanyja, és az a gyereknek se lenne jó, ha a nagyanyja nem szeretné.
Pityu: Nem, az neki nem lenne jó, meg nekem se.
Jani: Neked mért nem?
Pityu: Azt mondanák, hogy miattam, hogy én nevelem ellenük a gyereket, pedig nem nevelem. Én azt nem csinálnám.
Jani: Hát, te nem olyan vagy, az biztos, meg nem lenne jó neked se.
Pityu: Micsoda?
Jani: Ha nem szeretné a gyerek a nagyanyját, az nem lenne neked se jó.
Pityu: Az nem.
Jani: Akkor menjünk különben?
Pityu: Hová?
Jani: Hát Pestre.
Pityu: Persze, hogy gyertek, aztán megnézzük a Metrót. Az azért nagyon nagy szám bent a föld alatt, ott megy a vonat, érted, olyan, mint egy játék a vonat. Úgy megy ott, hogy az ember csak bámul, van egy nagy alagút a város alatt, alatta a házaknak, meg az utcáknak és még a Duna alatt is átmegy.

Marika érkezik

Marika: Azt ne mondjad Pityukám, hogy a Duna alatt, akkor befolyna a víz.
Pityu: Ugye, ugye mekkora szám, a Marika még el se hiszi, akkora, pedig nem folyik oda a víz, még csak nem is csepeg, mert olyan mélyen van, hogy nem is hallani a Dunát, annyira.
Marika: Egyszerűen nem lehet elképzelni, hogy ott még vonatok járnak annyira mélyen. Hogy lehet olyan mélyen lemenni, az a marha sok lépcső, hát az én térdeimmel...
Pityu: Mozgólépcső Marikám, mozgólépcső.
Marika: Micsoda? Milyen lépcső?
Jani: Mozgó, hallod, mit mond a Pityu.
Marika: Hallom, csak nem értem, hogy mi az.
Pityu: Mint a szállítószalag, hogy forog körbe, érted?
Marika: A lépcső forog körbe? És ha nem száll ki az ember, akkor mi van? Körbeviszi, vagy micsoda?
Pityu: Hát Marika, te ott biztos be fogsz tojni, ha meglátod, hogy ott megy a lépcső. Te lehet, hogy rá se mersz majd ugrani.
Marika: Mért, ugrani kell?
Pityu: Hát nem olyan nagyot, csak kicsit.
Jani: Volt olyan, hallottam.
Marika: Milyen?

Jani: Hát olyan, hogy becsípte egy asszony szoknyáját, aztán letépte, és az asszony egész a Duna alá ment bugyogóba, mert visszafelé nem lehet menni. Aki ott rálép, annak végig kell mennie, ha nincs rajta semmi, akkor is.
Marika: Meztelen is?
Jani: Úgy is, mert ott nem lehet kilépni, nem olyan hely.
Pityu: Ez nem igaz, Janikám, ezt csak kitalálták.
Jani: Mondjuk, én nem láttam, de mondták azok, akik látták.
Marika: De be tudja csípni az embert?
Pityu: Elvileg esetleg, a ruháját, de azért nem hiszem, hogy be bírja.
Marika: Mondjuk az se nagyon jó, ha elvileg, mert akkor azért lehet.
Pityu: Lehet, de nem lesz.
Jani: Honnét tudod?
Pityu: Mert még soha nem volt olyan.
Jani: Egy csomó dolog csak akkor van, amikor lesz. Előtte nem volt. Érted, metró se volt. És most van.
Marika: Meg busz se.
Pityu: Majd megmutatom, aztán látni fogjátok, hogy nem. Az ember nem gondolhat mindig arra, hogy az mind lehet, ami eddig nem volt.
Marika: Jó, csak azt azért szoknya nélkül a mozgólépcsőn.
Pityu: Észre se veszed és rajta vagy, mert ott aztán nem lehet ácsorogni, hogy most megállok, mert félek, hogy becsípi a ruhát, mint a krumpliföld előtt, mert ott rohannak mögötted az összes pestiek, mint egy áradat, olyan, egy nagy hullám emberekből.
Jani: Hogy ott tudnak lenni mindig, ahol a többiek. Mért mindig odamennek, ahova mások. Ezt se lehet érteni, hogy mért indulnak el ugyanabba az irányba. Pont az összes, mint a kutyák, tényleg.
Marika: Hogyhogy a kutyák?
Jani: Hogy azok is nem egyszerre elkezdik hajnalban.
Marika: Az igaz, hogy nagyon el tudják kezdeni. Az egyik hülye fölébred, aztán a többi már megy utána hogy vonyít.
Pityu: Csak egy ébred föl, a többi nem?
Marika: Hát először csak egy. A többi csak utána.
Jani: De az mért ébred föl, az az egy mért?
Marika: Mert hülye, azért, csak mert hülye, vagy bezabált este és a gyomra.
Jani: Lehet, hogy Pesten is csak egy hülye van, aztán mindenki azt követi?
Marika: Lehet, mint a filmekben, hogy egyet üldöz az egész vadnyugat. (nevetnek)
Pityu: Azért ez nem annyira vicces Marikám, mert ha nem mozdulsz, akkor mit gondolsz, mit csinálnak, na mit?
Marika: Na mit Pityukám?
Pityu: Rálöknek, mint egy krumpliszsákot, érted hassal repülsz rá.
Marika: A mozgólépcsőre rá?
Pityu: Rá mert azok nem érnek rá várni, érted. Te ráérsz nézni, hogy elered-e az eső, de ott minden mozog, ott aztán nincs megállás, ha valaki nem halad, hát azt elsodorják, már repül is a Duna alá az alagútba.
Marika: Fú, azért nagyon veszélyes egy ilyen metró.
Jani: Ezek a korszerű dolgok mind ilyen veszélyesek, érted, mint a röntgen is, hogy rákot lehet tőle kapni.
Marika: Annyira, hogy rákot is.
Jani: Annyira.
Pityu: Jó, veszélyes, de gyorsabb is.
Marika: Azért, ha rákot kapsz, akkor már mindegy, hogy gyorsabb.
Jani: Ja, akkor már nincs hova sietni, az biztos.
Pityu: De én nem vagyok rákos.
Jani: Persze, hogy nem vagy, nem azért mondtuk, csak…
Pityu: Szóval nekem számít, hogy 55 perc alatt érek a munkahelyemre. Amikor meg nem volt metró, nyolcvan perc volt.
Marika: Oda-vissza?
Pityu: Hogyhogy oda-vissza?
Marika: Hogy úgy 55.
Pityu: Hogy oda is annyi, meg vissza is.
Marika: Az most akkor gyors?
Pityu: Az nagyon gyors, mert jó helyen lakok, azért olyan gyors minden.
Jani: És az ott számít, hogy gyors, mert ott nagyon halad minden előre.
Pityu: Hát föl kell venni a tempót, mert különben lehagynak, érted.
Marika: Hol hagynak le?
Pityu: Például az utcán és később érsz a lámpához, a lámpa meg akkor már piros, csak egyel későbbinél mehetsz át.
Marika: Fú, de bonyolult Pesten élni, hogy ilyen gyorsan ennyi mindenen kell gondolkodni.
Jani: Hát nem volt könnyű a Pityunak ott megszokni.
Pityu: Nem volt egyszerű. Tényleg följöhettek akkor, és aztán majd megmutatom hogy milyen.
Marika: Micsoda?
Pityu: Hát a metró, ha jöttök, akkor odamegyünk mozgólépcsőzni.
Marika: Ez nagyon jól hangzik.
Jani: Jó, akkor fölmegyünk. De visszük a gyereket is, hadd lássa.
Pityu: Hát persze, neki ez a nagy látványosság, nem a Halászbástya. A Halászbástyát leszarják a mai fiatalok. A mozgólépcső, meg a metró, az a szám, mert tisztára olyan, mint a vidámpark, csak olcsóbb a jegy.
Marika: Azért én kicsit még mindig félek.
Pityu: Én is ott leszek. Nem kell félni Marikám, majd besegítek. Olyan jó szaga van ennek a kolbásznak, ha jöttök akkor ti is ehetnétek belőle. Akkor még ezt a rövidebb szálat. (Újabb szálat nyom a táskába)
Jani: Majd mi is együnk ott nálatok?
Pityu: A sok újdonság között jól fog jönni egy kis hazai megszokott íz. Amikor vacsorára előveszem, nekem is mindig eszembe jut, hogy milyen csend van itt nálatok, meg a Marika is milyen rendes asszony. Tényleg kevés ilyen van.
Marika: Esetleg egy kis szalonnát nem vinnél?
Pityu: Az is nagyon jól néz ki. Látszik hogy ezt se gyárban füstölték, meg az a kis húscsík is jól mutat rajta. Szóval eszembe jut minden itt. Mondjuk a kutyákra nem szoktam gondolni, azokra direkt nem.
Jani: Pedig azok is szeretik.
Pityu: Mit, a csendet?
Jani: Nem a kolbászt.
Pityu: Azért ilyen kolbászt bűn lenne a kutyáknak adni.
Jani: Nem is jut nekik. Legfeljebb a szaga, ha vacsora után rájuk lehel az ember.
Pityu: Na, akkor még ezt a kisebb szalonnadarabot beteszem, jó, hogy ezt a nagyobb táskát hoztam.
Marika: Szerencse, mert ebbe sok fér.
Pityu: Aztán majd nálam Janikám, hozd csak a családot, meg a gyereket, meg a Marikát. Szevasztok.
Jani, Marika: Szevasz Pityu.