Egri csillagok A Nagykönyv-versenyfilm forgatókönyve

Valahol 2005. július 20.
Valahol az 1500-as évek.
Élet, Pesten-Budán, Sopronban, Egerben és a Csillagokban.

Márta egyszerű énekes volt. A világsztárok szokványos életét élte: utazások, koncertek, lemezfelvételek. Mikor egy reggel arra ébredt, hogy belekerült a nagykönyvbe. Ez a nap megváltoztatta Márta életét. Elhatározta, hogy bebizonyítja: az Egri csillagok, az ő kedvenc könyve a legjobb magyar regény. Elhatározta, hogy megküzd az elektronikus média ármánykodásaival, a bulvármagazinok pletykaéhségével és a nemzeti közönnyel. Márta nem futamodott meg: nekiment a kornak. Ahogyan az egri vitézek a töröknek. Ő a mi hősünk, az arc, a húzónév…
Van egy lány, lány, Márta, az énekes, csendes mindennapjait a Föld egy eldugott kis országában, Magyarországon éli. Van egy gyereke és egy hazája. Szereti. Amúgy népdalénekes. Sztár. Világsztár, kedvenc regénye az Egri csillagok. De a történet nem ilyen egyszerű. Ő a mi hősünk. Az arc, a húzónév, az izgalom. A varázslat.

1526 – a mohácsi csatavesztést követően a Magyar királyság a Török Birodalom fenyegetettségében él. Hódító Szulejmán szultánt, a Birodalom vezérét, úgy tűnik, nincs erő, amely megállíthatná. A királyságon belüli széthúzás, a nemesség pártoskodása Magyarországot könnyű prédává teszi. Tizenöt évvel a mohácsi csatát követően, 1541-ben a török sereg megjelenik az ország belsejében, és csellel elfoglalja Budát. Az ország három részre szakad, a középső részek a török uralma alá kerülnek, míg északon a Habsburgok, Erdélyben pedig a csecsemő János Zsigmond és anyja, Izabella királyné uralkodik. Az ország nyakán a török és nyakán az osztrák, de a két ellenség is kevés ahhoz, hogy egységbe forrassza a nemzetet. Egymásnak is ellensége a magyar.
A török nem szűnik dézsmálni tovább az ország területét, a kisebb csatározásokat követően 1552-ben újra hatalmas had érkezik Ahmed másodvezér irányításával. Ahmed elfoglalja Temesvárt és Lippát, míg Ali budai pasa északon hódít, s megszerzi Drégelyt, Balassagyarmatot, Szécsényt és Nógrádot. A két sereg egyesül és elfoglalja Szolnok várát. Már csak Eger áll útjukban, s nyitva előttük Európa kapuja. Ha Eger elesik, török irányítással csatlakozik a Magyar Királyság az Európai Unióhoz. De mit számít egy gyenge vár alig kétezer védővel, amikor az egyesült birodalmi sereg mintegy hetvenezer főt számlál.

Sebestyén Márta:
A vár kapitánya, Dobó István szervezi meg a védelmet, de egy titokzatos talizmángyűrű nem várt fordulatokat hoz az eseményekbe. Erről számol be helyszíni tudósítónk, Gárdonyi Géza. A továbbiakban az ő híradásai alapján követjük az eseményeket.

***

Szabó Gyula (telefonon):
Dobó István vagyok, várkapitány. Túlélőtúrát szervezünk lásztminit Eger várába. Középkori fegyverek, valódi vér, életveszély, romantikus körülmények. Az ostromra felkészített vár bástyáiról pazar kilátás nyílik a vadregényes Szépasszonyvölgyére. A völgy és a vár között mintegy hetvenezer színes ruhába öltözött felfegyverzett török tarkítja a tájat. Ehhez képest mi kétezren vagyunk, és sehonnan nem várhatunk segítséget. Győzelem esetén jutalmunk az életünk lesz, feltéve, ha a harcok során nem haltunk meg. Minden kalandvágyó ifjat tárt kapukkal vár a várunk.

***

Sebestyén Márta:
Dobó István hívó szavára kevés szív dobban meg. Holott sokan vitték a hírt. Tinódi Lantos, a népszerű repper segélykoncerteket adott országszerte. Kapcsoljuk Egert. Tinódi Lantos Sebestyén és sztárvendége Sebestyén Márta énekel:

Hé haver, hagyjad a dagadt tévédet másra,
tegyél egy kolbászt bele a táskádba,
aztán irány a várba, már várnak,
mindenki ott van, akinek van szive és lába.
Mit bámulsz, nem érted, ostoba,
mindjárt kezdődik Eger-vár ostroma.
Vagy neked a haza nem édes, hanem mostoha?

Sebestyén Márta:
Azokra a meseszerű időkre úgy gondol az ember, hogy a hős csakúgy termett, mint a dudva, szerte benőtte Magyarország földjét. De bizony az igazi hősökből minden korban kevés volt. Többen menekültek akkor az egri várból, mint érkeztek. Többen akarták akkor a saját irhájukat menteni, mint a hazát. Mi mégsem a menekülőket figyeljük. Menjenek, ha nekik az életük többet ér, mint Magyarország. Mi egy soproni házat figyelünk, ahol egy ifjú hadnagy búcsút vesz a feleségétől és a kisfiától.

Sebestyén Márta:
– El kell mennem – mondta a férfi –, nem hagyhatom magára Dobót.
– Tudom – válaszolta a fiatalasszony, és könny csillant meg a szemében. – De itt van a gyermek, mi lesz, ha apa nélkül…
– Inkább ne legyen neki apja, mint legyen olyan, aki gyáva – mondta a vitéz hadnagy, s megölelte az asszony. – Ne félj, a távolság a kis tüzeket oltja, de a nagyokat fellobbantja. Emlékszel, mennyi mindent túléltünk, mennyire kicsik voltunk, mikor a török karmai közé keveredtünk, s megmenekültünk. Emlékszel?
– Hát persze – mondta az asszony, és belenézett a férfi melegbarna szemébe, és a férfi is belepillantott az asszonyéba. Olyanok voltak akkor azok a szemek, akár a tükrök, ahol a múlt kezd el játszadozni.

***

Egy patak jelent meg először a szemekben, aztán két kicsi gyermek, fiú és lány, hat- vagy hétévesek. A szüleiknek persze fogalmuk sincs, hol vannak, mert megszöktek otthonról, s most önfeledten játszanak a vízben, fröcskölik egymást. Minden olyan szép, mint egy babaszappan reklámja, tiszta és száraz érzés, ha lehet ezt két vizes gyerekre mondani. Ám a bokrok réseiben szörnyábrázat jelenik meg. Őskaján vigyor egy kampósorrú török arcon. Olyan ábrázat ez, amitől az ördög is összevizelné magát, ha nem volna nedvességtartó pelenkája, olyan ábrázat, amit csak a börtönmagazinban lát az ember, vagy legfeljebb a körözött személyek listáján.

Bárdy György hangja:
– Enyémek lesztek – sziszegte a borokban a szörnyábrázat, akit Jumurdzsáknak hívtak, s máris lecsapott a gyanútlanul játszadozó magyar gyermekekre. És a két kicsi hiába sikoltozott, a török fogta rabok között találták magukat.

***

Sebestyén Márta:
Az ifjúságvédelmi minisztérium közleménye:
Egy Jumurdzsák nevű félszemű pedofil férfi veszélyezteti a magyar gyermekeket. Kérjük a szülőket, gyermekeiket ne engedjék felügyelet nélkül például árnyas ligetekbe és patakokhoz, mert a bűnözőnek ez a kedvenc terepe.

***

Sebestyén Márta:
Sajnos a közlemény későn ért Cecey uramékhoz, mert annyira régen éltek, hogy nem volt nekik tévéjük. Pedig Cecey Éva volt az egyik elrabolt gyermek. De a rusnya pedofilpapa mégsem érhette el célját, mert a két gyermek az éj leple alatt elmenekült. Dobó István, aki hogy, hogy nem, épp arra járt az ő katonáival. Ripsz-ropsz lecsapott a hitetlenekre, kiszabadította a rabokat, levágta a törököket, csak ez a sötétképű Jumurdzsák menekült meg, mert Gábor pap elengedte sajnálatból, mindössze a talizmánját vette el tőle, a szerencsét hozó holdas csillagos gyűrűt.

***

Sebestyén Márta:
– Legalább az a gyűrű ne volna nálunk – mondta Éva.
– Elviszem magammal – mondta Gergely –, és akkor nem kell félned, hogy eljön érte a török.
– Ez jó ötlet – mondta Éva, aztán kiküldte egy kis időre a gyereket, mert itt olyan jelent következett, amit hétévesek még szülői felügyelettel sem nézhetnek.

***

Sebestyén Márta:
A törökellenesség mindennapos lett a Magyar Királyság területén. A magyarok szinte büszkék arra, hogy jóravaló törököket leckéztessenek meg, hogy megalázzák, számtalanszor testileg is megfenyítsék őket. A török nevet, sokszor még a hivatalos szervek is negatív kontextusban használják, mint betörök, összetörök stb. Legutóbb Jumurdzsák, török turista számolt be egy esetről. A magyarok eltulajdonították azt a talizmángyűrűt, amitől az élete függ. Megpróbálta jogi úton visszaszerezni, de a magyar törvények nem álltak mellé. Jumurdzsák elmondta, hogy egy pap tulajdonította el a gyűrűt, mikor ő éppen továbbtanulási céllal magyar gyerekeket kísért Isztambulba. Majd a gyűrű egy bizonyos Bornemissza Gergelyhez került, de az nem hajlandó visszaszolgáltatni.

Sebestyén Márta:
– Telefonáló van a vonalban, tessék!
– Jó napot kívánok, ha ez így folytatódik, a magyarokról az a hír terjed el a birodalomban, hogy egy tolvajbanda. Felháborító, még a papok is lopnak. Lassan inkább beszélhetünk magyarvészről, mint törökvészről.
– Az ön véleményével mélységesen egyetértünk, következő telefonálónkat kapcsoljuk:

– A csillagtévé egri tudósítója egy Gárdonyi nevű firkász abban leli örömét, hogy törököket gyaláz. Butáknak, ravaszoknak, gyáváknak mutatja be őket, tovább terjesztve a törökellenesség pestisét…

– Már megint ez a Gárdonyi, már nagyon a bögyünkben van. Utolsó telefonálónk, sajnos nincs már többre idő:
– Csókolom, Lacika vagyok. Én a magyaroknak drukkolok.

***

Nem írunk le tisztelet körököt,
ha a nyakunkon vannak a törökök.
A magyar izmos, a török vézna,
erről tudósít Gárdonyi Géza.
Azt kérded tőlem, ki az a Géza,
annyira hülye vagy, azt se tudod, gáz-e,
ha valakinek nincs a Gézáról gőze,
s hogy a magyar vagy a török győz-e.
Kapj a fejedhez ostoba,
Mi a várat nem adjuk fel soha,
Nekünk a haza édes és nem mostoha.

Sebestyén Márta:
Mikor Gergely búcsút mondott feleségének és gyermekének, hogy a kereszténység utolsó aklába menjen életét kockára tenni, s a hazát megvédeni, vendég érkezett a soproni házba, egy nagy bajuszú félszemű magyar ember, akiről persze minden olvasó tudja, hogy nem magyar ember és Jumurdzsáknak hívják, de a könyv szereplői erre sajnos csak később jönnek rá. Na ez a magyarnak álcázott Jumurdzsák beköszönt a házba, aztán a köszönés lendületével azt is megkérdezte, hogy oszt itt lakik-e az a híres vitéz, a Bornemissza Gergely.
– Itt bizony – szólt ki a fiatalasszony büszkén, mert büszke volt az urára.
– Oszt találkozhatnék-e vele – kérdezte az ember, aki immáron be is lépett a házba.
– Hát biz nem – válaszolt az asszony.
– Oszt mért nem? – kérdezte a bajuszos.
– Azért, mert nincs itthon.
– Nincs? – kérdezte a bajuszos.
– Nincs. Oszt hol van?
– Egerben.
– Oszt mért?
– Azért, mert az én uram épp a török ellen védi Eger várát, s ezen keresztül az egész nemzetet, s ezen keresztül egész Európát. Nem csak az osztrákokat, de még a franciákat is, mert ha a török megindul, Párizsig meg sem áll, akkor aztán a piperkőc franciáknak annyi.
– Ej, nagyon derék dolog, nagyon az, hogy így megvédi a maga ura még azokat a franciákat is – mondta a magyar ember. – Én meg éppen pénzzel szerettem volna segíteni a védelmet, mert pénz nélkül nincsen védelem.
– De hát az én uram ingyenpénzt nem fogad el – mondta az asszony.
– Nem is ingyen kérném, valamit megvennék…, mondjuk hallottam arról a híres gyűrűről, a holdas-csillagosról. Én gyűjtöm az ilyeneket. Sokat adnék érte. Nem adja?
– Nem.
– Oszt mé nem?
– Mert nincs itt.
– Nincs?
– Nincs.
– Oszt hol van?
– Egerben.
– Az áldóját.
– Elvitte az uram magával, hogy ne hozzon bajt a családra.
– Ejha – mondta nyugalmat színlelve a félszemű, mikor is épp e nyugalomszínlelés közepette beszaladt a szobába egy kislegény. – Ez-e a hadnagyúr gyermeke?
– Ez bizony az – mondta az asszony, aztán az épp ott lebzselő Miklós diákkal el is küldte a gyereket az udvarra.
– Hasonlít.
– Szakasztott a mása, csak kicsiben – mondta büszkén az asszony.
– Hát akkor elmegyek – mondta a félszemű és megsimogatta a hatalmasra nőtt bajuszát. – Ugye milyen szép magyar bajuszom van? – kérdezte a férfi.
– Hát egy magyarnak nem is lehet külföldi bajusza – mondta nevetve az asszony és elköszönt.

Sebestyén Márta:
Alighogy kilépett ez az ember Évának rögtön leesett az ötkoronás. Jumurdzsák, kiáltott fel, és aztán, hogy Jancsika, Jancsika, és rohant a városba a gyerek után, de csak Miklóst találta.

***

– Hol a gyerek Miklós? – kérdezte lihegve.
– Bement a templomba a bajuszos magyarral.
– Ez nem igaz – mondta sírva az asszony.
– Pedig igaz – mondta Miklós –, láttam, hogy bement.
– Bemenni bement, de nem egy magyarral, hanem egy törökkel, mert az az embert török – mondta az asszony, és berontott isten házába, de ott bizony csak néhány öregasszony volt és az isten, de Jancsika sehol.

***

Szabó Gyula:
– Bemegyünk az egri várba – mondta Miklós diáknak az asszony.
– Az lehetetlen – válaszolta a diák –, ott a sok török.
– És Sztambulban, amikor Török Bálintot mentünk kiszabadítani, ott nem volt egy csomó török.
– Például Török Bálint is – mondta a diák.
– Hogy mi van Bálint úrral?
– Hogy ő is török volt – mondta a diák, s hogy ez milyen rossz lehet, hogy az embert pont úgy hívják, mint az ellenségét.

***

Sebestyén Márta:
A Holdtévé hírei következnek.
Megindult a bevásárló-turizmus Törökország fővárosába. A bazárban immáron megjelentek a kétnyelvű feliratok, az árakat átszámították akcséról forintra, a török kereskedők a legfontosabb mondatokat és szavakat, mint az olcsó, tessék alkudni, ingyen, vegye meg – tudják magyarul. A magyarok, azok is, akik nem beszélnek idegen nyelveket, otthon érezhetik magukat a török fővárosban. Sajnos egyes honfitársaink, akikre büszkék egyáltalán nem lehetünk, a bűnözés terepévé akarják tenni Sztambult.

Bárdy György (Jumurdzsák):
Nemrégiben napvilágot látott egy Jumurdzsák fedőnevű háromperhármas ügynök jelentése:
Tudomásomra jutott – írja a beszervezett egyén –, hogy a Szultán-toursszal öt közismert magyar bűnöző érkezett hazánkba. Azzal a céllal jöttek, hogy a héttoronyba zárt magyar rabokat kiszabadítsák. Főleg Török Bálintot akarják, aki Magyarországon a legismertebb keresztapa. Sikerült a nyomukba szegődnöm, s a bűntényt megakadályoznom, de a bűnözők megszöktek, jelenleg ismeretlen helyen tartózkodnak. A célszemélyek kutatását folytatom.

Egy telefonáló a vonalban:
– Adásban vagyok? Igen, tessék mondani, drága a műsoridő. Csókolom, én Lacika vagyok, és a magyaroknak drukkolok.

***

– Jó, jó – mondta a diák, de Sztambul kapuja nyitva állt. Egerét viszont elrekeszti a török.
– Ez micsoda – kérdezte Éva, és egy gyűrt lapot vett elő Gergely mellényéből.
– Jé, egy térkép – mondta a diák –, és milyen ritka véletlen éppen az egri vár pincejáratait ábrázolja.
– Hát ez aztán tökjó – mondta az asszony kissé megfeledkezve arról, hogy a középkorban él.
– Akkor sem fog sikerülni – mondta Miklós… De hiába akarta óvni Évát, mert egy anya, ha a gyermekéről van szó, nincs az az Ali basa, meg Ahmed fővezér, nincs az a százezres török sereg, ami megállíthatná. Persze tagadhatatlan: egy nő mindig nő marad, s bár a töröktől való félelem nem, de az öltözködés, a ruhák válogatása egy pillanatra mégis megállította a lendületet.

***

Ármányi Péter, a nemzetközi hírű divatguru a budai várban mutatta be új őszi kollekcióját. A nehéz anyagokból készült új modellek a török kor hangulatát idézik. Honnét jött ez a divatiparban mindenképpen egyedi ötlet, kérdezte riporterünk Miszter Ármányit.
– Egyrészt az egyediség az mondjuk úgy förszt sztep a divatiparban, hogy mért éppen ez a kor… Mikor ötödikes voltam, az osztálytársaim Jumurdzsáknak hívtak, mert az egyik szemem le volt ragasztva (előveszi a szemüveget). Sértő volt az elnevezés, hogy a szemem miatt, ami eleve nagy baj volt nekem, egy big problem in máj lájf, hogy emiatt az ellenséggel azonosítottak. Ebből a fájdalomból és sérelemből készültek ezek a ruhák. Egyszerűen, mint minden művész, mert ez nem szimpöl ruhatervezés, amit mi végzünk, hanem művészet. Szó, ezt a fájdalmat akartam kitervezni magamból.
– Ennek ellenére ez egy rendkívül színes kollekció. Inkább a vidámság jellemzi, mint a bánat.
– Jessz, ofkorsz, mert mikor levettem a ragasztást, akkor nekem a világ rendkívül színes lett, és továbbiakban nem is neveztek Jumurdzsáknak, hanem Nemecseknek, mert akkor az volt ugye a kötelező olvasmány. Jessz, szó det vidámság, heppi fíling nyomja rá a bélyegzőjét ezekre a modellekre…
Köszönöm a riportot, stúdió…

***

Sebestyén Márta:
Bornemissza Gergely megérkezett Eger várába. A várnép sürgött-forgott, mindenki készült a törökök jövetelére. Számba vettek fegyvert, élelmet és katonát, de bizony bármennyire is számolták a védőket, a kétezret nem haladta meg a létszám. A kapitány mégsem tartóztatott senkit. Kiállt a vár főterére, hogy menjen, aki menni akar, nem kell neki olyan, aki gyáva. Inkább kevés oroszlán – dörgött a hangja –, mint sok nyúl. S ki félt, menekült is, s ki bátor volt, maradt, hogy élete árán sem engedi, hogy a magyar nevet a történelem halottaskönyvébe írják bele. Folyt a felkészülés, és híre szaladt, hogy a török már közel. Ha kérdezték, hányan vannak, csak azt lehetett erre mondani, hogy épp annyian, hogy rettenetesen sokan. Dobó akkor megeskette az embereit, hogy a várat fel nem adják, a törökkel szóba, levelezésbe nem állnak, a váron belül semmiféle ellenséges szervezkedésben nem vesznek részt.

Sebestyén Márta:
Hírek!
Felfegyverzett török vendégmunkások érték el tömegesen hazánk területét. A nyári szabadságról visszatérő törökök fennakadásokat okozhatnak a közlekedésben. Kérjük a magyar lakosságot, hogy kerülje el a törökök által használt útvonalakat.

***

A magyar lakosság körében, mint egy számítógépes vírus terjed a törökellenesség. A vidám ruházatba öltözött vendégmunkások hiába kérték számos helyen, hogy eresszék őket be a várba, a magyarok faji előítéleteik miatt, erre nem voltak hajlandóak. A törökök kénytelenek voltak erőszakos eszközöket is igénybe venni. Még szerencse, hogy éppen volt náluk ostromágyú, létra és más ostromhoz használatos eszköz, s végül így tudtak bevonulni pl. Temesvár vagy Lippa várába. Meg kell állapítanunk, hogy a magyarok intoleranciája kényszeríti a törököket az erőszakra.

Egy telefonáló a vonalban, tessék!
– Csókolom, én Lacika vagyok, és a magyaroknak drukkolok.

***

Szabó Gyula hangja:
A török pedig jött, csak jött, elözönlötte az egri vár környékét, volt ott mindenféle harcos, lovas és gyalog, a magyarok legtöbbje csak azt látta, hogy különböző színű ruhákban pompáznak. Olyanok voltak így együtt, mint egy nagy virágcsokor. Kedve is volt a várbelieknek megszimatolni ezt a virágot, s addig rágták a Dobó fülét, míg Dobónak megfájdult a füle porca, és engedélyezte a portyát.

***

A várból kivágtatott egy csapat Bornemissza Gergely vezetésével, s elkezdte metszeni lefelé a törökcsokor szálait. Diadalmasan jöttek vissza a magyar vitézek, alig maradt pár bokrétagyűjtő holtan a vágott virágoktól tarka tájon. Zsákmányt is hoztak a portyáról, mindenféle fegyvereket és kincseket. Még egy nagy keleti ládát is.

***

Márta vásárol Bárdy Györgytől, aki a régi film kellékeit árulja.
Felirat: Az egri aukciós-tér ajánlata!
Kótyavetye az egri vár főterén. Eredeti török fegyverek, ékszerek, ruhák, szinte ingyen.

***

Sebestyén Márta:
Mi lehet abban a ládában? – kérdezték mindenünnen. Talán Szolimán vagy Dáriusz összes kincse. Ám amikor kinyitották, hát ez bizony zsákbamacska volt, nem is zsákbamacska, hanem zsákbagyerek, mert egy kis török fiúcska jött onnét elő.
Megölték volna egyesek bosszúból, de volt ott asszony elég, aki anya volt, vagy majd anya lesz, s úgy eltüntették a vérszomjas férfiak elől a kis árvát, hogy látni sem látta többet senki.

***

Szabó Gyula:
A török felsorakozott, mert a portyák során hiába vágtak le százat, ezer nőtt ki helyette. Az ágyúkat a várnak fordították, és minden irányból veszett ágyúzásba kezdtek. Dobó azt mondta, csak lőjenek, árnyékra nem ugrik a magyar vitéz, majd ha közelebb lesznek.

***

Jobb, ha nem verem most a mellem
Itt az erő nem nyerő,
legfeljebb a szellem,
kétezren vagyunk, hatvanezer ellen.
A számot hiába osztanám, szoroznám,
a várat nem védik nyulak, csak kétezer oroszlán.
Ne mondd azt nekem, öreg, hogy kevés,
én kívülről tudom mindegyik nevét.
Lehet, hogy egyiknek se volt híres őse,
mégis a nemzetnek lett a hőse.
Persze ezt senki nem gondolta, még ő se.
Hogy mért nem menekültek ide vagy oda,
Ezt te nem értheted meg soha,
nekik a haza édes volt, és nem mostoha.

***

Sebestyén Márta:
Kiküldött tudósítónk, Varsányi Imre jelentette, hogy a törökök Európa-ellenes harci cselekményei mögött fegyvergyártó multicégek vannak. A szúró-, vágó- és lőfegyvergyártók mellé felsorakoztak a katonai ruházatot és létrákat előállító cégek is. Míg egy egyszerű janicsár vagy egy szpáhi azt hiszi, hogy az igaz hit terjesztéséért harcol, valójában aljas gazdasági érdekek szolgálatában áll. Elősegíti a tömeges elszegényedést, az esőerdők kiirtását és az ózonréteg elvékonyodását.

***

Bár a veszély egyre nőtt, és a vár épülete is romlani kezdett, úgy át volt lyuggatva, akár egy rosta, s a halál ott vigyorgott már a falak peremén: Bornemissza Gergelynek nem rezdült meg a szíve, nem rendült meg az akarata. De minden ágyúnál erősebb volt az éjszaka hangja, mikor a töröktábor irányából felkiáltottak a várba:

Sebestyén Márta:
– Bornemissza Gergely! Te király hadnagya! Hallod-e… – s a törökhang csak zúgott tovább, hogy nálad van egy török gyűrű, énnálam van egy magyar gyermek. Az a gyűrű az enyém, az a gyermek a tiéd. Zúgott a törökhang az elcsendesült egri éjben, először a kapitány fülén zengett át és azt mondta Dobó, ezt ne hallja meg Bornemissza, de Bornemissza ott állt mögötte és hallotta, és akkor az ő szívébe nagyot hasított ez a hang. És hiába mondta magának, hogy nem lehet ott az a gyermek, mert az Sopronban van, már nem tudta a fájdalmat kitörülni.

***

A török csak lőtte a várat, lyuggatta a falakat, s a lövések szünetében leveleket küldözgetett a védőknek, hogy mi lesz a bentiekkel, ha nem adják meg magukat. Egy paraszt hozta azt a levelet, amiben Dobót koporsókészítésre biztatja a török vezér. Dobó a küldöncöt a többi postás mellé vetette a tömlöcbe, aztán nevetett, és negyedóra sem telt bele, már a várfalra lógatott egy koporsót, hadd lőjön arra is a török.

***

A Szultán-mail közleménye:
Felháborítónak tartjuk, hogy egy bizonyos Dobó István nevű egri várkapitány a Szultán-mail dolgozóit akadályozza munkájuk elvégzésében. A kézbesítőket megfenyíti, és börtönbe veti. A Szultán-mail felkérte a külügyminisztériumot, hogy tiltakozzon a Magyar Királyságnál az efféle bánásmód ellen.

***

És teltek az ágyúzástól nehezült napok, mikor a török végre megmozdult és nekiment a falaknak. Hozták a létrákat, mert ennyire leleményes volt a török, hogy létrát is hozott magával Sztambulból, ha netán falat kell mászni, kéznél legyen. De a magyarok állták a rohamot.

***

Az ellenség táborában nagy volt a morgolódás, hogy miféle akol ez, amit nem lehet szétrombolni, és miféle juhok ezek, akik nem riadnak meg az ágyúzástól, és nem riadnak meg az ostromtól, sőt vissza is verik őket. Akkor a török vezérek mindenféle leleményt kieszeltek, hogy túljárjanak a magyarok eszén. Egy alkalommal például gerendákból építettek a fal mellé állványzatot, hogy majd azon szépen felmásznak, és csak úgy belépnek róla a várba, és ide-oda csapkodva a kardjukkal levagdalják a magyarokat és elfoglalják a várat. Az ám, de nem volt Bornemisszánál jobb tűzmester. Szalonnadarabokat, meg lefojtott puskaporos köcsögöket dobáltatott a szerkezetre, majd mikor épp elérték a várfal magasságát, akkor lángra lobbantotta. Égett ott a fa, égett minden, még a törökhús is. Törökpecsenyeszagú lett az egri levegő.

A következő alkalommal meg, mikor a török földhányást készített, ami ugyebár nem éghető, hogy azon sétál majd a várba, hát Gergely egy kivénhedt malomkereket pakolt tele mindenféle robbanószerkezetekkel, s mikor a török éppen támadt, legurította azt ott a törökök közé, akik először megtorpantak az ámulattól, mert nagyon szerették az efféle látványos dolgokat, majd pedig élő fáklyaként lángolva rohantak visszafelé a táborba, nem a szomjukat, hanem a tüzüket oltani.

***

Sebestyén Márta:
Már majd egy hónapja tartott az ostrom, mikor október másodikán két álruhás ifjú érkezett a török táborba. Éva és Miklós diák – hisz ők voltak a jövevények – a gyűrt térkép segítségével akart bejutni a várba a titkos járatokon. Ástak reggel és ástak éjjel, s már majd be is értek, mikor a török felfedezte a járatot, és lefülelte őket. A diákot maguk előtt tolva haladtak előre, Éva pedig ott maradt törökőrzés alatt. Egyszer csak robbanás, s ahogyan ez illik egy kalandregény mellékszereplőjéhez, aki szerelmes különben a főhős feleségébe: Miklós a levegőbe röpítette magát, a törököt és a járatot. Ekkor megszólalt az Évát őrző ember magyarul, mert úgy adódott, hogy az őr éppen a magyarok kéme, Varsányi Imre volt. Ne féljen – mondta a kém –, a másik járat még szabad. S akkor Varsányi bevitte a lányt a várba.

***

Hát maga kicsoda? – kérdezte Dobó, a megfáradt komor vezér, s az asszony mondja, hogy az ő kedves hadnagyának a felesége. Az áldóját, de ugye Gergely nem tudja? – kérdezte, s az asszony mondta, hogy nem, s aztán elmesélte a gyermekrablás történetét, s hogy elhozta a gyűrűt, hogy kicserélhesse a gyerekért. Gergely nem tudhatja meg, hogy itt van, a gyerek felől meg én gondoskodom. S Dobó, aki soha nem levelezett az ellenséggel, sőt a Szultán-mail legfőbb ellenségének számított, most a gyermek miatt kockára tett becsületet, esküt, mert mi volna nagyobb érték, mint egy gyermek. Varsányival kiküldte a levelet, ám válasz nem jöhetett, hiszen a gyermekről a félszemű dervisbég már mit sem tudott.

***

A törökben forrott a düh, de a dühvel együtt növekedett az elégedetlenség. Nem lehet a juhokat kifüstölni, nem lehet őket kiverni a várból. Minden erejüket összeszedve nekivetették magukat az összevissza lyuggatott építménynek. Aki élt és mozgott a magyarok közül, mind küzdött a vártán, még az asszonyok is a falakon harcoltak.

***

Sebestyén Márta:
Itt a Tyúkszem női magazin. Megkérdeztük Dr Király Izabellát, mit tud a magyar feminizmus eredetéről:

– Tulajdonképpen Egervár ostromától számítjuk a magyar feminizmus születését. Ez az első eset, hogy a magyar nő emancipáltan jelenik meg a történelem porondján. Ha nincsenek törökök, még több száz évet kell várnunk erre az eseményre. Szóval, nem csak a töröksípot, a törökfürdőt, a törökmézet köszönhetjük a törököknek, hanem a feminizmust is. Tulajdonképpen mondhatjuk, hogy a feminizmus hazánkba muzulmán közvetítéssel került.

– Egy telefonáló van a vonalban!
– Én vagyok? Igen. Csókolom, Lacika vagyok, és a magyaroknak drukkolok, akkor is, ha nők.

***

Akkor éltünk először olyan időket,
hogy a történelem helyzetbe hozta a nőket.
Csodálkozott is a török macsó,
mikor a fejét kettészelte egy női kacsó.
Ezrek hulltak és ezrek mentek neki a falnak,
Kiabáltak, hogy egy isten van: Allah.
Zengett a vár és zengtek a környező falvak.
de hiába kiabáltak, mert vak ez az Allah,
és nem érdekelte, hogy a hívei halnak.
Mi történt, nem értik meg a törökök soha:
Nekik a haza édes volt, de a magyar föld mostoha.

***

Sebestyén Márta:
Forró víz, tüzes koszorú repül, mindenki kint harcol, mikor a Dobó kedves apródja, Balogh Balázs kileheli lelkét. Éppen abból a szobából száll el ez a lélek, ahol Éva volt elzárva. A halottról akkor a lány leveszi a páncélt. Magára ölti és kimegy, hogy az ura mellett küzdjön. Gergely azonban nem ismeri föl. Csak Balázst, a kedvenc apródot látja benne.

***

Bárdy György:
A félszemű dervis tűnik fel a várfalon, Éva akkor elkiáltja magát: Jumurdzsák. S a buzogányát felé hajítja, de a dervist nem találja. Lángnyelv sodorja el a törököket, velük a dervist is, de hamarosan újra feltűnik a falakon, és Évára veti magát. Küzd a lány, ahogy egy harcedzett katona küzd, egy anya, aki meglelte gyermeke elrablóját, de a dervis erősebb, és mikor Éva a hóna alá szúr, a dervis nagyot vág a fejére és ájulatba sebesíti.

***

Sebestyén Márta:
A hosszú csata elült, és elnémult a vár, mikor Éva magához tért. Halotthordók jöttek. Kit vigyenek előbb, az apród mellett döntenek, s aztán mit látnak, hogy él. Vigyetek Bornemissza hadnagyhoz – mondta a sebesült. Mikor a hordárok Gergelyhez értek, ránézett akkor ez a kormos arcú hadnagy arra a sebesültre, és úgy érezte, meleg áram szalad át a testén, a szerelem, amit az asszony iránt érzett és a fájdalom, hogy a gyermeke, a gyermeke akkor biztosan nincsen. Ebbe a fájásba és szerelembe csordultak bele a könnyek, az asszonyé és az övéi szintúgy.

***

Azt gondoltam eső esik,
pedig a szemem könnyezik.
Az én szemem sűrű felhő,
onnan ered el az eső…

Sebestyén Márta:
A várban szedték a tetemeket, s a török is takarított, a veszteség rengeteg. Takarított, de senki nem gondolta, hogy magát is eltakarítja onnét, mikor egyik napon kinéztek a várból, és némák voltak a töröksátrak. Elhagyottak, magányosak. Elmentek – kiáltott valamelyik, és sorban mindahány: elmentek. Ebbe a kiáltozásba gyalogolt bele egy török asszony, kis magyar gyermeket vezetve. Az asszony közeledett a kidöntött várkapu felé, és sírva mondta: Szelim, Szelim. És az a gyermek, aki egy ládában került a várba, most rohant az asszony felé. És az a gyermek, akit egy szerencsétlenül járt dervisbég rabolt el, most rohant felfelé a várba. A hangtalan jelenetbe, mint egy kórus, amit nem törökök, és nem magyarok énekelnek, hanem anyák, mint egy kórus, hangzott fel a Szelim, s rá a Jancsi, Szelim, Jancsi… Még az egek ura is nagyra nyitotta a szemét, mert érezte, a mai napon, 1552. október 21-én, mikor a török eltakarodott az egri akol elől: Jót tett.

Egri csillagok
Arc: Sebestyén Márta
Producer: Füredi Vilmos
VOXTRADE
Rendezõ: Seres Tamás
Operatõr: Gibárti Viktor