Rátóti Zoltán estje Háy János azonos című kötetének szövegeiből. Bemutató: 2007 - Nemzeti Színház.
Részlet: Ez még szerető, az már feleség
ez még feleség, az már szerető.
Ez még elvált, az már házas,
ez még házas, az már elvált.
Ez még szeret, az már nem emlékszik,
ez még nem emlékszik, az már szeret.
Ez még vadászik, az már megfőzte,
ez már megfőzte, az még vadászik...
Ez már, az még és ez még, az már,
de végül mindegyiket megette a halál.

Nem lehetetlen, hogy ha majd a késő utókor irodalomtörténésze tekint vissza a XX–XXI. század magyar kisprózájára, többé-kevésbé szakadásmentes folyamatot fog megpillantani. Persze Kosztolányi egy kicsit más, mint Krúdy, Kamondy László, mint Gelléri Andor Endre, Garaczi László, mint Mándy Iván, Grecsó Krisztián, mint Tar Sándor; az eltérések azonban sokkal csekélyebb jelentőségűek, mint az azonosságok.

Térdig gázolok a nőkben Háy János Házasságon innen és túl című novelláskötetének bemutatóján, aztán nagy nehezen bepréselem magam két nőrajongó közé a hátsó padban. Hát igen, tudományosan igazolt tény, hogy többet olvasnak a nők, így többen járnak nyilván könyvbemutatóra is, meg dedikáltatni, mert addig se a problémáikra gondolnak, amelyeket az író egyébként rendszeresen jól felvázol nekik, nehogy azt higgye bárki, hogy akkor szép az élet, vagy akkor hívják életnek egyáltalán, ha gondtalan.

A nő belehajolt a férfi szájába, mint a cirkuszban az oroszlánidomár, hogy országnak-világnak megmutassa, na lám, mennyire jólnevelt is az én kis leóm. Most leharaphatnám a fejét, jutott a férfi eszébe, aztán megrémült, ahogy elképzelte a nyakerekből fröcsögő vért. Meg az is rögtön felvetődött benne, hogy a fájdalomtól ugyan megmenekülne, de ki csinálná meg akkor a fogait, amelyek igencsak rászorulnak a felújításra. A nő kiemelte a szájból s megint látótávolba helyezte a fejét.

"A lány akkor elnevette magat, főleg ezen a Bendzsamin Británián, ebből a nevetésből emelte a gitáros fiúra a szemét. A szem nem kék volt, barna vagy zöld, hanem szép volt. Odaemelte ezt a szép szemet és még mindig nevetett, a fiú csodálkozott, hogy ez a vicc ennyire bejön, hogy ilyen egyszerűen, mondhatni hülyén kezdődik a szerelem." (Részlet)
Felolvassa Rátóti Zoltán.

Háy János új kötete az elmúlt tíz év során írt novelláinak legjobbjait gyűjti egybe, köztük olyan kedvelt darabokat is, mint a Budapesti tavasz, A harmadik fiú, a Világörökség része, vagy a Szilveszter, amely a Dzsigerdilen című regény valós történetét meséli el. Férfiakat és nőket ismerhetünk meg, házasságokat és szétesett kapcsolatokat, megalázott feleségeket és szeretetlenségben élő férjeket, Budapestet és az agglomerációt. A novellák nyelvezete egészen más, mint amit az eddigi Háy-prózáktól megszokhattunk.