A litera 6., Tótágas című előszilveszteri estjén a Trafóban hét író "egypercesét" hallhatták. Arra kértük szerzőinket, válasszanak egyet kedvenc Örkény-szövegeikből, és játsszanak vele kedvük szerint – írjanak rá parafrázist, használják ihlető forrásul, csavarjanak rajta még egyet, tetszés szerint fűszerezzék, és végül tálalják a közönségnek. Háy János írását olvashatják Örkény István: A tudomány csarnokában című egypercesére.  

Kemény évek voltak azok, nem csak a hentesek meg a piócák hajtottak a vérre, hanem a költők is. Drága volt akkor a vers. Életet ért. Nem csilingelő szavakkal, meg bongó rímekkel voltak töltve a strófák, hanem igazi vérrel, mint a cunami, hömpölygött bennük a hemoglobin. Ezekben az években nem volt ritka, hogy vérszemet kaptak a költők, mint az az avantgárd lírikus is, aki elhatározta, Oroszországba utazik tanulmányozni a bogumilokat.

(Jánosnak, szeretettel)

Egy író, aki révbe írt, gondolhatta a litera-kommandó a negyedikre kapaszkodván nagy lihegéssel: tízegynéhány kötet, díjak, sikerek, egy általa fémjelzett karakteres kiadói bázis; Gézagyerek, Magyar Magic, a Szabó Magda által kapott Corvin-lánccal járó méretes havi apanázs. Egy fiú Vámosmikoláról, aki "feljött" Budapestre, és "megcsinálta" íróként önmagát. Minden feltétel adott hát, hogy a szép, kerek történet mögé nézzünk, s megkapargassuk a dolgok felszínét.

A Körképhez hasonlóan nagy múltú antológiát, a Szép verseket idén először szerkesztette szépíró. A kötetről, amely hetven mai magyar költő verseit közli, az antológia összeállítóját, Háy Jánost kérdeztük.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Mátyáskirály. Ez a Mátyáskirály nem akármilyen családból származott, a testvére híres operahős volt, bazi nagy kardokkal az oldalán haldoklott minden este, s közben torkaszakadtából üvöltözött az operaház színpadán. Az apja meg híres törökverő volt Hegyeshalomtól Letenyéig verte a Németországból hazautazó török vendégmunkásokat, míg végül egy öngyilkos merénylő végzett vele Belgrád falai alatt.

Alan Taschén nem volt a haverom, nemhogy egész, de még felebarátom se. Öregebb is volt nálam, meg nem is kedveltük egymást. Mondhatni utált, és én is utáltam őt. 1860-ban született száz évvel a születésem előtt Wiener Neustadtban, de hogy ne nézzék vidéki bunkónak, a najstadtot, mikor Bécsbe került egyetemre, lehagyta, s igazi víner lett, mint a snitzli. Patológusként dolgozott Bécsben, ilyen stüszivadásznak öltözött osztrákokat preparált. Bécs akkor is kis város volt.