Ki vagyok én -
kérdeztem az apám,
ott feküdt a sezlonon,
erősen markolta a hasát,
este hat és már,
teleitta magát.
Ki vagyok - kérdem,
mégiscsak ő az apám -,
hogyan lettem,
hogyan születik egy isten.

A sezlon mellett álltam,
csak mi voltunk
a konyhában ketten,
a gázon lábas,
a kenyér kibontva
a szekrényen,
így él az isten,
ha már mindennel készen,
földdel, bolygókkal, velem,
s a mindenséggel.

Miből lettem - újra kérdem,
s ő előre dőlt
fölé a kőnek,
alá az égnek.
Valamit morgott: az anyád,

Háy János költői útját – az utóbbi évek átütő sikerű prózaköteteinek és drámáinak (Xanadu, A Gézagyerek, a Házasságon innen és túl, A gyerek) árnyékában - kevesebb figyelem kíséri. A két és fél évtized lírai terméséből készült válogatás a Háy-olvasókat ismerős világba kalauzolja, poétikailag izgalmas meglepetésekkel.