Láthatóvá lettek folyamatokNagy Gabriella interjúja Háy Jánossal, a Szép versek antológia szerkesztőjével

A Körképhez hasonlóan nagy múltú antológiát, a Szép verseket idén először szerkesztette szépíró. A kötetről, amely hetven mai magyar költő verseit közli, az antológia összeállítóját, Háy Jánost kérdeztük.

Eddig Körmendy Zsuzsanna, Bán Zoltán András és Keresztury Tibor, vagyis kritikusok és szerkesztők állították össze a Szép versek antológiát. Noha jelentős szerkesztői múlttal, de most először válogatta költő. El tudtál vonatkoztatni a költői énedtől? Mennyiben lehet más szemléletű egy költő által válogatott kötet?

A kiadó ötlete volt, hogy az idei összeállítást szépíró szerkessze. Ezzel jelezni kívánták, hogy ideje elmozdulnia ezeknek a tradicionális összeállításoknak a tablószerűségtől az egyéni ízlés irányába, ahogy ez Nyugaton szokásos. Bár meg kell jegyezni, hogy a legegyénibb, a saját esztétikai ítéletet leginkább felvállaló összeállítás épp Bán Zoltán Andrásé volt, s ez bár sérelmeket szült, de nagy erénye volt az általa szerkesztett kötetnek, míg Kereszturynál a fiatalítás, a mainstreambe nem tartozó szerzők szerepeltetése tette izgalmassá az összeállításokat. Hogy a saját költőségem mennyiben mutatkozik meg a válogatásban, fogalmam sincs, én a munkát inkább figyelmes olvasóként próbáltam végezni. Nem volt célom semmiféle esztétikai igazságosztás. A nekem legjobban tetsző szövegeket akartam beletenni a kötetbe, nem figyelve arra, hogy az az én poétikámhoz közel vagy attól távol áll. 

Voltak előre megfontolt szerkesztési elveid, amelyek mentén haladtál?

Szerettem volna, ha sokszínű a kötet, ha a lehető legtöbb magyar folyóiratból szemezget, ha azok a szerzők, akik sok jót írtak, sok jóval szerepelnek, s nem csak eggyel, hogy másnak is jusson hely. Szóval csak olyan általánosságok voltak a fejemben, amelyek mindenki számára kézenfekvőek. Amikor hozzáfogtam, a folyóiratokból kimásoltam az összes olyan verset, amelyik minimálisan is számításba jöhet, így kaptam meg az antológia mintegy négy-ötszörösét. Ezt újra összeolvastam és innéttől kezdve több lépésben szórtam ki a verseket, az anyag egyre erősebb lett, a léc önkéntelen egyre magasabbra került.

Egy ilyen jellegű antológia esetében nyilván előfordul, hogy a szerkesztőnek pozitív vagy negatív irányban kompromisszumot kell kötnie a reprezentativitás érdekében. Milyen arányban fordult elő, hogy valamit vérző szívvel ki kellett hagynod, vagy épp be kellett emelned?

Kihagynom senkit nem kellett. Itt fontos megjegyezni, hogy a kiadónak semmiféle protokoll-elvárásai nem voltak. Ha tettem is efféle kompromisszumot, nem a megbízó még csak nem is az éppen aktuális irodalmi erőviszonyok érdekében tettem, csakis azért, hogy a lehető legtöbb látszódjon az elmúlt év magyar költészetéből az olvasók számára. Egyébként pedig törekedtem arra, hogy a korrupciós lépéseket elkerüljem.

Egy egész éves termést szemléző antológia összeállítása monstre feladat. A versek olvasása közben működött még a mű élvezete?

Hát főleg az első olvasás, ami kb. két hónapig tartott, míg átmentem a folyóiratokon, az nagyok idegőrlő volt. Tucatszor tettem fogadalmat, hogy én többet egy verssort se írok le, de a végén, amikor már szűkült az anyag, akkor nagyon jó volt olvasgatni, lapozgatni. Összességében tanulságos volt a válogatás, hisz láthatóvá lettek folyamatok, hogy pl. mennyire megfáradt és bombasztikus képekbe fulladt a népi poétika, s nem véletlen, hogy közülük a legjobbak, pl. Ágh István (akit nem lehet elégszer dicsérni) egyáltalán nem népi paradigmában dolgozik, vagy a nyugatos örökség folytatói között sokaknál az erudíció és a formaigyekezet fojtja meg a poézist, s aztán, hogy szinte nem létezik avantgárd, hogy formailag a nagy átlag mennyire konzervatív, hogy a korosztályom (Borbély Szilárdtól Keményen, Kovács András Ferencen át Szijjig, Solymosiig és Visky Andrásig) a legaktívabb jelenleg és így tovább, egészen addig, hogy milyen furcsa, hogy ennyi té betűs jó költő van Tandori, Tóth Krisztina, Térey János, Tolnai Ottó, Tőzsér Árpád (hát nem vicces?) 

Külső szemmel bizonyára hatalmi helyzetnek tűnik egy nagy múltú, közkedvelt antológia szerkesztőjének lenni. Szerinted jelent ma a költészetben valamiféle különleges pozíciót, rangot a Szép versekben való megjelenés?

Idegenkedem a hatalmi helyzetekről, a szerkesztést feladatnak, érdekes munkának tekintettem, aminek révén megismerhetem az elmúlt év költészeti termését. Hisz én is, mint majd mindenki, aki sokat melózik, csak hevenyészve olvasok folyóiratot. Nem érzem a kötetbe kerülést vagy a kimaradást végzetes dolognak. Ha a Szép versek státusza olyan lenne, mint volt a hetvenes, nyolcvanas években, nem vállalkoztam volna a szerkesztésre. Ennek ellenére sok szorongással járt a munka, és a szorongások még mindig bennem vannak, hisz még nem jött ki a könyv. Mégiscsak döntéseket kellett hozni, amely döntések önkéntelen sérelmeket is okoznak, holott a bántás nem az én műfajom. De ezt le kell nyelni, ha az ember vállalkozott a feladatra. Ami ennél szorongatóbb, nem is az, hogy esetleges műveket tettem bele az összeállításba, hanem hogy nem maradt-e ki értékes írás, a hatalmas anyagot olvasgatva nem lankadt-e a figyelmem, az ellenőrizetlen, nem manifesztálódó elfogultságok nem befolyásolták-e a döntéseimet. 

Jövőre is vállalkozol a Szép versek szerkesztésére? Ha igen, ez azt jelenti, mostantól másképp olvasol verset, esetleg már találkoztál is olyan kiemelkedő művel, amit mindenképpen beválogatsz?

Hogy jövőre mi lesz, erről még nem lehet beszélni, hisz a könyv még nem jelent meg, s a kiadó, gondolom, a fogadtatástól teszi függővé, hogy engem vagy mást kér fel jövőre. Mindenesetre nem szeretnék változtatni a versolvasási szokásaimon, ami nagyvonalakban abból áll, hogy olvasom, s egyben vizsgálom is, hogy egy-egy vers mitől működik, mitől nem.

Nem mondhatni, hogy versolvasó nemzet lennénk, mégis kiknek készült ez a kötet? És mit vársz tőle?

Szerintem sokan olvasnak verset, vagy érintkeznek valamiféle költészettel (ha másutt nem a rock-koncerteken). És rengetegen írnak is. Jó volna, ha legalább az utóbbiak megvennék a könyvet, s látnák, a magyar költészet legjobbjai éppen hol tartanak a forma, a kifejezés, a gondolat terén.
 
 
Szép versek 2006. Szerk. Háy János, Magvető Kiadó, 2006, 248 oldal, 2490 Ft