Nagy Gabriella: Mi a bogyó?A bogyósgyümölcskertész fia. Rátóti Zoltán önálló estje Háy János novelláiból

Magyarországon egy ideje különös érdeklődés mutatkozik a bogyósgyümölcsök iránt. Mi a bogyó? Szeretjük a bogyósgyümölcsöt. Ám egy ideje (Háy János kötete óta) nem csak a meggyet és a cseresznyét, hanem A bogyósgyümölcskertész fiát, meg az apját, meg az anyját, meg. Fel lehetne venni a lexikonok szócikkébe egy újabb jelentést. Lásd: Háy etc.

"Ez nem egy népmese címe, hanem egy előadóesté" - olvasható a Theater Online (onnan: NKOM Kultura.hu) oldalán Rátóti Zoltán Háy János novelláiból és néhány verséből összeállított önálló estjéről. Hát nem. Nem népmese, és nem önálló est. Vagyis persze, mindkettő és mégsem. A legkisebb fiú elmegy szerencsét próbálni, maga mögött hagyja a bogyósgyümölcs-birodalmat, aranyalma, csengő barack, körtemuzsika…

Először is tisztázzuk: a) borsódzik a hátam az előadóestektől, b) Háy János írásait töviről-hegyire ismerem és szeretem, hallottam már a szerző és mások előadásában, színházban, énekelve, c) versek, novellák színművészi interpretációitól idegenkedem.
Vegyük sorra! a) Mit jut halandó eszébe az előadóestről? Cseh Tamás, Hobó jobb esetben, Rátótiról olvasom, Párbeszéd a sötétben címmel volt már önálló estje. b) Háy: azonos című kötete nem ismeretlen az olvasók előtt, s nemcsak azért, mert a novellák tekintélyes része hallható volt különböző felolvasóesteken (a szerző remek felolvasásában, ami persze rögtön elbizonytalanít, egy színész mit kezd ezekkel a szövegekkel), hanem azért is, mert a 2003-as gyűjtemény anyagát zömmel olvashattuk az Élet és Irodalom hasábjain tárcanovella-sorozatként, Az óceán címűt az AlibiFürdő számában, A Pityu bácsi fia című novellából pedig azóta dráma készült. c) Rátóti Zoltán bevallása szerint régóta ismeri és szereti Háy műveit (rádiós feldolgozásban olvasta már regényét, mondta verseit, versklipen is), így esett, hogy 2004 augusztusában, az őrségi Hétrétország fedőnevű művészeti fesztiválon már láthatták a nézők az előadóest legelső változatát, amelyet végleges állapotában tavaly novemberben mutattak be a Budapesti Kamaraszínházban.
A mostani előadás külön apropója A bogyósgyümölcskertész fia második kiadása.

A színpadon egy szék, jobbra kottaállvány, papírlapokkal, bal oldalon gitár. "Tiszta leszek... igaz és nem / ember, isten..." Erős a felütés, bátor is kicsit, egy felnőtt férfihang beszél a megtisztulásról, az eleve tisztaságról és a sárról, miközben a novellák a gyerek- és kamaszkorba, végül a fiatal felnőtt világába visznek, ahol a tisztaság nem válik kérdéssé, hanem alaphelyzet, nézőpont, amely meghatározza a hangnemet és világlátást.
Rátóti ezen az egy helyen lebegtet be valami disszonanciát, ám alapvetően egyenes ívekre, tisztább és néhol egyszerűsítő olvasatra törekszik. Egy ilyen jellegű összeállítás legnagyobb tétje, hogy az írói művet közvetítse, s ne kebelezze be a színészi előadás, ergo: ne a színész személyisége domináljon. Rátóti visszafogott előadói stílusa és valószínű rokonlelke teret hagy a műnek, nem kisajátítja, hanem bejárja Háy János novelláinak világát.
Ám. Mégis olvasatról van szó. A szelektáló és előadó művésznek döntenie kell, merre viszi el az alapanyagot. Rátóti a humort és a szerelmet állítja középpontba, a tragikus vagy drámai színektől ódzkodik. Amit és ahogy mond, az nem pusztán profi, de mintha új Háy-novellák születnének a színpadon. Rátóti nem csak mondja a szövegeket, hanem mintha beszélgetnénk. Van egy csávó, épp mondjuk lent a színpadon, de az körülbelül olyan, mintha egy kocsmában, egy baráti társaságban, az utcán vállunkat átfogva mesélne nekünk az életéről. Néha megfogja a gitárját, mint a házibulikban az ügyeletes hangulatmesterek, és énekel: Bleriot Budapesten, Háztartási vers stb. Ő maga zenésítette meg az elhangzó Háy-verseket (Rátótitól mindez nem idegen, nemrég "Neil Young Sétány" néven együttest alapított Huzella Péterrel és Tóth Istvánnal).

De ez az est mégsem Rátótié, hanem Háyé. A bogyósgyümölcskertész fiáé. A szövegekről nem tisztem most írni, azt olvastam róluk, "kis remekek". Valahogy így, van bennük minden, amitől teljes a világ. Az előadás pedig jó. Ilyet nem szokásom állítani. Főleg, hogy borsódzik a hátam a műfajtól, nem hiszek a csodákban, és rettegek a szavalatoktól. De mit tegyek? Háy János remek írásaiból született egy jó előadás, lehet szívből sírni és nevetni. Aki nem hiszi, járjon utána!

[A Budapesti Kamaraszínházban havonta egyszer adják.]