Tegyük fel, hogy van egy macskámHáy János az Olvasóligetben

Ha nincs mikrofon, hát nincs, mondta Háy János, akkor majd közelebb ülünk egymáshoz. Ám aztán mégiscsak lett, de maradt a közel ülés is, annyian voltak kíváncsiak arra, mit fog fölolvasni, és miket válaszol Nagy Gabriella (milyen) kérdéseire.


Először, hogy olvassa-e a kortársak, az írókollégák könyveit. Olvassa bizony, de leginkább bölcseleti műveket szeret szabadidejében lapozgatni, most éppen a Schrödinger macskáját. (Ez kb. annyit tesz, hogy berakunk egy macskát egy dobozba, melléje egy ciánpalackot, amiből 50% eséllyel percenként kijön egy gyilkos alfa-részecske. Melléje egy számlálót helyezünk, ami egy percre bekapcsol. Ha ez alatt a perc alatt jön az alfa-részecske, akkor a számláló megindul, kinyit ügyesen egy kis ajtót, bejön a méreg, amitől a macska szépen meghal. Ha pedig nem jön alfa-részecske ebben a percben, a macska életben marad. A kísérlet végén a macska fél valószínűséggel él, fél valószínűséggel halott. „Heisenberg szerint – mondja Schrödinger – ha most hirtelen ránézek a macskára, attól a tekintettől a macska tényleg meghal, vagy a macska tényleg megél. Hát kérem szépen – így Schrödinger –, én ebből egy szót sem hiszek.” De ez még hagyján: Wigner Jenőnek az egészről az jutott eszébe, hogy miként lehetne ő Schrödinger macskája helyén. Mert akkor tuti, hogy megfejtené az Univerzum titkát.) Az írót ebből az érdekli igazán, hogy miféle mozgatórugók irányítják erre vagy arra az életünket, van-e a szerepe a véletlennek vagy véletlenül sincs.

Ekkor Háy János felolvasta A bogyósgyümölcskertész fia című kötetéből a címadó novellát.

Nagy Gabi most azt kérdezte, hogy mit gondol „kicsi” és „nagy” témáról az az ember (Háy J.), akinek bármilyen kis művében, novellájában, drámájában tetten érhető, hogy a létezés maga izgatja igazán. Mit gondol a Kosztolányi-féle jól ismert sorról: „mily sekély a mélység, és mily mély a sekélység”?
Minden mű lényege – mondja Háy János –, hogy megragad valami egzisztenciális tartalmat, ami mindannyiunk élménye és kérdése. Ezért nincs kis téma és nagy téma. Bármihez nyúl az író, abba belesűríti a sorskérdésekről alkotott véleményét, gondolatait. Szóval, amikor létrehoz egy zárt és tökéletesnek feltételezhető egészet, abban a létezést rekonstruálja.

Szép felolvasások következtek megint („Lefelé délnek”, „Leleményes kempingezők”), majd a beszélgetőtárs lepte meg egy Háy-verssel ("Kotródom el") a vendéget és közönségét.

Meg lehetett tudni még valami igen érdekeset (és talán fontosat): gyerekkorában H. J. egy esztendőre átcsúszott a születése előtti időkbe, a második világháború éveibe. Nagyapja mesélgetéseinek hatására. Azóta úgy gondolja, hogy az embernek csak "valós ideje" van, s mindig  abban él, akkor is, ha úgy látszik, hogy nem.

A Házasságon innen és túl című kötetből felolvassa a Budai hegyek-et és a Lajos utolsó levelét Feri feleségéhez, majd egy verset a végére: a Ma újra jött címűt. Másfél óra repült el hirtelen a Szigeten, Háy János és olvasói-hallgatói közt, a nyár utolsó hónapjának első napján, a 2009. esztendőben.